AZ AUCKLANDI MAGYAR KÖZÖSSÉG KÖZELEBBRŐL

Hogy vetődik egy magyar Új-Zélandra?

Lipóth Petra: Szerintem az emberek többsége kalandvágyból, kíváncsiságból és a jobb életminőség reményében jön ide, és ez velünk sem volt másképp. Új-Zéland egy különleges, távoli világ, amit sokan szeretnének látni. Természeti szépségei messze földön híresek, ha máshonnan nem, a Gyűrűk Ura trilógiából láthattuk már a 2000-es évek elején. Ide szinte mindenki szeretne egyszer az életben eljutni - bakancslistás.
Új-Zélandon létezik a munka és az élet egészséges egyensúlya, amire az emberek a stresszes, túlhajszolt európai életből vágynak. Az új-zélandi munkahelyek légköre kifejezetten jó, és bár a fizetések nem annyira magasak, mint más angolszász országban, egész évben zöld minden, kellemes az idő és majdnem mindenki megteheti, hogy munka után lesétáljon a tengerhez, ha úgy szeretné.

Vadász Viola: Több évig éltem külföldön (Svédországban és Izraelben), mielőtt úgy döntöttem, hogy Új-Zélandra költözöm; ebben pedig szakmai és személyes okok egyaránt szerepet játszottak. Új-Zéland, vagy Māori nyelven Aotearoa egy mágikus hely sok tekintetben – azt gondolom, hogy még egy élet is kevés felfedezni azt a sok-sok csodát, amelyet ez az ország rejt magában. Az utóbbi években a korábbiaktól eltérően nem csak bevándorlás céljából érkeznek ide magyarok, hanem sokan az egy éves Working Holiday vízumot pályázzák meg. Ennek előnye az, hogy a vállalkozó kedvű utazók amellett, hogy munkát vállalhatnak az országban, rengeteget utazhatnak is, hogy aztán fantasztikus élményekkel térjenek vissza Magyarországra.
Kutatótársammal, Faragó Péterrel együtt éppen egy jelenleg is zajló, a Manatū Taonga - Ministry for Culture and Heritage által támogatott oral history kutatás keretében arról kérdezünk régóta és újonnan érkezett magyarokat, hogy mi célból, hogyan, milyen körülmények között jöttek Új-Zélandra, és megvalósultak-e kezdeti terveik, illetve milyen módon integrálódtak a helyi társadalomba. Rengeteg nagyon érdekes történetet hallottunk már eddig is, s nem egyszer ámulatba ejtett minket egy-egy sztori, s ami mögötte van. Annyi biztos, hogy számtalan könyvet meg lehetne tölteni ezekkel az élettörténetekkel.
Számomra az egyik legfontosabb cél az volt, amikor Új-Zélandra jöttem, hogy egy kutatás keretében feltérképezzem a lehetőségeket egy hétvégi magyar iskola beindítására Auckland környékén, ahol addig nem működött ilyesfajta közösségi iskola, habár az igény megvolt rá. Az ’iskolakísérlet’ kutatói szemszögből való végigkövetése és az abban való aktív közreműködés doktori disszertációm szerves részét is képezte, az ugyanis a diaszpórában működő hétvégi magyar iskolák vizsgálatával, a magyar közösség intézményesülésével foglalkozott, különös tekintettel néhány iskola sajátos gyakorlatára. Az új-zélandi kutatás más országok jól működő gyakorlatára épült, miszerint egy sikeres kezdeményezés érdekében egy közösségnek, alulról építkezve célszerű létrehoznia saját iskoláját, s aktívan bevonódnia annak életébe. A kísérlet nagyon jól sikerült: a 2020-as alapítást követően már a harmadik tanévet fejezik be diákok idén decemberben, én pedig kutatóként és tanárként is részese lettem egy olyan szervezet kialakulásának, amely mögött egy erős, önálló közösség áll.

Milyen jellemzői vannak az új-zélandi kultúrának?

Petra: Új-Zéland alapvetően egy európai gondolkodású, de erősen multikulturális társadalom. A kiwik nagyon barátságosak, egyszerű, őszinte és nyitott emberek; kifejezetten megtisztelve érzik magukat, ha valaki ellátogat az ő távoli kis hazájukba. Az ország büszke rá, hogy ilyen sok kultúrának adhat otthont. Amikor egy bevándorló állampolgárságot kap, a ceremóniára a meghívó levél kifejezetten bátorítja a résztevevőket, hogy saját nemzetük viseletében jelenjenek meg. Az új-zélandiak számára a természetközeliség is nagyon fontos, teljesen természetes, hogy mindenkinek vagy egy vagy több hobbija, amit a természetben űz.

Viola: Az új-zélandi egy nagyon nyitott, befogadó, nemzetközi kulturális közeg, amely a világ szinte minden országából fogad embereket. A természetközeli, nyugodt, jó színvonalú életmód vonzza valószínűleg a legtöbb bevándorlót az országba, illetve a szabad kultúra- és vallásgyakorlás. Új-Zéland három hivatalos nyelve a Māori (Te Reo Māori), az angol, illetve az új-zélandi jelnyelv. Az őslakos Māori nép kultúrája hatása a művészeteken, a nyelvhasználaton, a nyelvi tájképen, a szokásokon, tradíciókon, gasztronómián az élet számos más területére is kiterjed már gyermekkortól kezdve. Példaként említhetném, hogy a Kapa hakát (tradicionális Māori előadóművészet), illetve a nyelvet már az óvodában gyakorolják a legkülönbözőbb etnikai háttérrel rendelkező gyerekek, akik aztán ezen kulturális sokszínűség mentén nőnek fel. Mindezek mellett számos más etnikai kisebbség is hangsúlyosan jelen van az ország nyelvi és kulturális térképén, amely főként kulturális programokban és a széles gasztronómia kínálatban figyelhető meg.

Mit tudható az ottani magyar közösségről? Mik lehetnek a legnagyobb kihívások a magyarok számára?

Petra és Viola: Az ország méretéből, illetve a hatalmas távolságokból adódóan semmiképpen nem beszélhetünk egységes magyar közösségről, inkább több mikroközösség jelenlétéről településenként. Arról, hogy jelenleg milyen számban élnek magyar származású emberek Új-Zélandon sem nemzeti, sem nemzetközi adatok nem állnak rendelkezésre. A statisztikai hivatal (Stat NZ) adatai viszonylag kis létszámú magyar diaszpóra jelenlétét tükrözik: a helyi magyarok körében is leginkább valósnak vélt számadat körülbelül 4000 magyar származású embert mutat. Ez a szám már a másod- és harmadgenerációs magyarokat is magában foglalja, az ő magyarságtudatuk azonban nem feltétlenül tükrözi a felmenőik születési országához való szoros ragaszkodását. A legnagyobb magyar közösség Aucklandben található, száma 1500–2000 fő közé tehető. Ezt követően a főváros, Wellington, majd a Déli-sziget egyik legnagyobb települése, Christchurch a magyar bevándorlók, letelepülők legkedveltebb célpontja. Az Északi-sziget városai közül Whangarei, Tauranga, Hamilton, Gisborne és Palmerston North, a Déli-szigeten pedig Nelson, Queenstown, Dunedin és Invercargill ad otthont néhány tucat magyar családnak. 2003-ban Wellingtonban nyílt meg a Magyar Millennium Park, amelynek kezdeményezői szándéka szerint a hely Magyarország jelenlétét és kulturális örökségét hivatott kifejezni Új-Zélandon amellett, hogy jelzi a magyar közösség elismerését is a fogadó ország iránt.
A legnagyobb kihívást a távolság jelenti a közösségépítést illetően. Ugyan van kapcsolat egy-egy mikroközösség néhány tagja között, de rendszeres közös eseményekről nem beszélhetünk. Aucklandben 1970 óta működik az Aucklandi Magyar Klub hivatalosan bejegyzett egyesületként. A klubot az első hullámban Új-Zélandra érkező 56-os magyarok alapították, azóta többször megújult; jelenleg körülbelül 200 tagot számlál, így ez a legnagyobb közösségi szerveződés egész Új-Zélandon. Természetesen más városokban is léteznek magyar klubok, amelyek időről időre tartanak különféle rendezvényeket, illetve teret adnak a találkozásoknak. Ahogy más magyar diaszpórák esetében is látható a világ más tájain, a régebben érkezett, ma már az idősek korosztályát képviselő magyarok lassan kihalnak; a második, harmadik generáció tagjai pedig már legtöbbször nem anyanyelvként, inkább származási nyelvként tanulják, beszélik a magyart, sok esetben pedig az angol, egyéb nyelvek minimalizálják annak szerepét a családi, egyéni nyelvhasználatban.

Milyen tevékenységek zajlanak, amikben Te is részt veszel?

Petra és Viola: A magyarság száma Új-Zélandon igen csekély, főleg, ha Ausztráliához hasonlítjuk, de a friss bevándorlás hatására folyamatosan nő. Az Aucklandi Magyar Klubban több generációnak biztosítunk rendszeres összejövetelt, ezek főként a magyar ünnepek köré szerveződnek és elengedhetetlen részük az együtt elfogyasztott vacsora. Petra elnökként, én elnökségi tagként veszek részt a klub életében: feladataink a klubnapok és egyéb rendezvények szervezésében, a közösség tagjaira való odafigyelésben, az Aucklandi Hírmondó szerkesztésében és a honlap tartalmának szerkesztésben nyilvánulnak meg leginkább, de ezek mellett még ezer más dolgunk akad rendszeresen, ami a klubot érinti.
Magyar iskolánk, mely az AUskola nevet viseli, immár harmadik éve működik közel 50 gyerekkel (5-17 éves korosztály), és nagy sikere van a fiatal magyar családok körében, s ezáltal a közösségépítésben. Az iskolás foglalkozások időtartama alatt játszócsoport és szülői csoport is működik, így tudunk programot kínálni minden korosztály számára. A cél a magyar nyelv és kultúra ismeretének az átadása, erősítése és fejlesztése a Magyarországról hozott és az új-zélandi magyar közösség által megteremtett értékek tiszteletén és elsajátításán keresztül. A kisebb közösségek nyelvei egyelőre nem képezik részét a helyi, mainstream iskolai curriculumnak, ebből következően, illetve a diaszpóra kis létszámából adódóan a magyar nyelv nem része a közoktatásnak vagy bármely iskolai tantervnek. Fantasztikus lenne, ha majd egyszer eljutnánk mi is arra a szintre, mint az Ausztráliában élő magyarok, ahol már érettségizhetnek is a gyerekek magyarból!
Megemlítenénk még, hogy a nagyobb gyerekeknek évente egyszer szervezünk egy hetes nyári tábort is minden év januárjában: idei táborunk kerettörténete a magyar népmesék lesznek, míg a tavalyi a hungarikumok köré épült. Mindezek mellett filmklub és könyvklub is várja a fiatalabb és idősebb korosztályt.

Mi segíthetné az identitásmegőrzést?

Petra és Viola: Leginkább az segíthetné az identitásmegőrzést, ha a magyar származású emberek, családok nem feltétlenül nagyobb számban, inkább gyakrabban tudnának egymással találkozni, s nemcsak klubnapok, iskolanapok, hanem egyéb, kisebb rendezvények keretében is. Nálunk Aucklandben jó kezdeményezésként indult és épp ezt a célt szolgálja a könyvklub és az ifjúsági filmklub is – ezek nagy sikerrel működnek online és személyes jelenléttel is. A gyerekek esetében fontos lenne, hogy ne csak otthon, hanem a kortársak jelenlétében is rendszeresen gyakorolják a nyelvet, kommunikációt, ezáltal identitásuk szerves részévé téve a magyarságtudatot. Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy sok család az iskolai foglalkozások mellett önállóan is szervez találkozókat, így a gyerekek szorosabb barátságokat alakíthatnak ki egymással, s az iskolában pedig már jó barátként üdvözlik egymást. Nagy álmunk, hogy legyen egy saját háza közösségünknek, ahol nemcsak a klub és az iskola működhetne, hanem könyvtár, közösségi konyha, színjátszókör, beszélgetőkör, táncfoglalkozások stb. is. Biztosak vagyunk benne, hogy ez hatalmas lendületet adna a közösségépítésnek, illetve a magyarság láthatóbbá tételének Új-Zéland/Auckland kulturális térképén.