Mesés kötelék: Interjú Kiss Ágnes mesemondóval

- Kérlek, mutasd be magad röviden!

Kiss Ágnesnek hívnak. Budapesten nőttem fel, és most is ott élek.
Eredetileg angol-francia nyelvtanár vagyok. Sokáig tanítottam nyelviskolákban, azután fordítással és tolmácsolással, majd üzleti oktatással foglalkoztam.

2012-ben elvégeztem a Hagyományok Háza népmesemondó tanfolyamát, és azóta a magyar népmesék „mesés” bűvöletében élek. Ahol tudok mesélek, akár óvodákban, iskolákban, rendezvényeken, fesztiválokon, vagy, ahová csak hívnak.
Az utóbbi öt évben küldök rendszeres tudósításokat, illetve készítek riportokat és összeállításokat a Mozaik Sydney magyar rádiónak és a Független Magyar Rádió Toronto-nak.

Hobbim a magyar történelem, és Budapest története. Még az egyetem idején elvégeztem az idegenvezető tanfolyamot, de azután másfelé kanyarodott az életem, viszont mostanában egyszer-kétszer az idegenvezetés is megtalál.
Nemrégen kezdtem el egy népi kézműves termékeket forgalmazó vállalkozást, amit folyamatosan bővítek, és már most sem csak szűken ezzel a területtel foglalkozunk. (www.tarinko.hu)

- Hogyan kerültél közel a magyar identitásmegőrzés témához?

Az identitásmegőrzés, úgy gondolom, mindig az ember saját identitásának felfedezésével kezdődik. Az arra a kérdésre adott válasz, hogy „ki is vagyok én?” alapvetően fontos ahhoz, hogy az ember a belső egyensúlyát megtalálja. A kulturális és nemzeti hovatartozás ennek az identitásnak az egyik legfontosabb része.

Még 1990 előtt végeztem az iskoláimat, és bizony néhány évtizednek el kellett telnie addig, míg ráébredtem arra, hogy azokban az iskolákban bizony nem egészen azt a történelmet és kulturális hozzáállást tanították, ami valós, amihez az ember egy személyes viszonyulást tud kiépíteni. Nyilván az életkor előrehaladtával is adódik, hogy a személyes életviszonyokkal való foglalkozás időszaka után az ember elkezd érdeklődni a közössége viszonyai, története, történelme iránt. Így nyernek értelmet azután a családi történetek is. Ha pedig azt látjuk, hogy sok családban történtek hasonló dolgok egy adott időszakban, na, az a történelem! A történelem tanulságaiból meg, tanulnunk lehet, és kell, mert egyetlen emberöltő nem elég ahhoz, hogy mindent mi magunk tapasztaljunk meg. Biztos pontot jelent, ha a gyökereinkhez való kötődésünk erős! Amelyik fának mélyre nyúlnak a gyökerei, azt nem csavarja ki a vihar! A hagyományunk, a kapaszkodónk!
Innen már csak egy ugrás az, hogy az ember ráébredjen, hogy ha ez saját magának fontos, akkor ez valószínűleg a többiekkel is így van. Hát, akkor segítsünk másokat is ezen az úton! Ezzel pedig egy új világ nyílik meg!
Van az a mondás, hogy „Ha a tanítvány kész, megjelenik a tanár.”, ezt egy kicsit átírva lehetne mondani, hogy ha az elhatározás megszületik, akkor szembejön a lehetőség is. Ez lett a népmesemondás, a magyar kultúráról szóló sorozatom a Mozaik Sydney magyar rádióban és most legutóbb a Pannon Zenei és Kulturális Program.

- Milyen tevékenységeid vannak, melyek a múltban és a jelenben segítik a magyar kultúra ápolását, megőrzését?

Kezdeném a mesemondással. Ahogy a korábbi válaszomban mondtam, 2012-ben végeztem el a Hagyományok Háza népmesemondó tanfolyamát. Azóta mesélek sok helyen, és remélem, sok ember épülésére és szépülésére.
Azon mesemondók, akik nem a gyermekkori környezetükben szívták magukba a meséket és a mesemondás tudományát, azok az ú.n. „revival” mesemondók, vagyis a hagyományos mesemondást a mai feltételek között tovább éltető mesemondók.
A történetmondás szokása egyidős az emberiséggel. Nagyon mélyen érinti ez meg az emberi lelket. A régi históriák kristályosodtak azután ki azokká a történetekké, amiket ma népmeséknek nevezünk.
Szőcs Boldizsár, aki hagyományos mesemondó volt, úgy fogalmazott, hogy „a mese, a szegény ember egyeteme”. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy nem azt mondta, hogy a parasztgyerekek egyeteme.
No, beszéljük át ezt egy kicsit! Mit is ad a mese? Először is szórakoztat, azután tanít, és még képességeket is fejleszt. A hagyományos kultúrában felnőttek meséltek felnőtteknek. Innen jön a „szegény ember egyeteme”. A gyerekek is hallgatták a meséket, természetesen, de nem volt külön esti mese a számukra. A gyerekszobákba a mese csak a XIX. sz. második felében költözött be.
A régiek bölcsességének a helyét keressük, mi revival mesemondók, a mai életkörülmények között. Mesélünk a gyerekeknek is persze, de fontosnak tartjuk, hogy a felnőttek világába is visszacsempésszük a mesemondást. Ez engem személy szerint is motivál.
Pl. Budapesten, az I. kerületi Vízivárosi Klubban a közelmúltban indítottam egy Magyar népmese kört, ahol az elhangzó meséket egy adott téma köré építem, és még egy kis kultúrtörténeti adalékot is mondok hozzájuk.

Mesélés egy óvodában

Meseösvényben is részt veszek (Nem én vagyok a királykisasszony.)

Mesélés egy másik óvodában (A szőnyeg ugyanolyan, de a helyszín más)

Mesélés felnőtteknek

Egy másik terület, a Pannon Zenei és Kulturális Program, amely 2021-ben indult. Az az érdekes története, hogy Schóber Tamás, zeneszerző, karnagy és a PTE Általános iskolájának zenetanára, a covid bezártsága idején kitalálta, hogy ha a szomszéd utcában lakó kis tanítványait tudja online tanítani, akkor miért ne tudná ugyanezt megtenni más kontinensen élő magyar vagy magyar származású gyerekekkel.
A rádiós munkám során az én fejemben meg az fordult meg, hogy a diaszpórában élő magyarokat, főleg azokat, akik már többedik generációsak, jó volna visszavezetni a ma élő magyar kultúrába, hogy ne csak a nagymama paprikás krumplija, vagy a régi hímzés jelentse nekik a magyarságukat. Annyi sok szépségünk és értékünk van, amit meg tudunk osztani velük, hát miért ne tegyük?
Az, hogy mi ketten a Tamással elkezdtünk együttműködni az is egy rádiónak köszönhető, méghozzá a vancouveri magyar rádiónak, ahol is a Tamás beszélt a Pannon Zenei Programról, amit ő talált ki. Rögtön megkerestem a szerkesztőt, hogy kössön össze minket. A Tamással való beszélgetésünk végén pedig, megszületett a Pannon Zenei és Kulturális Program.
Ennek keretében az évkörhöz köthető ünnepekről, gyakran a Tamás által válogatott zenei betétekkel tűzdelt tematikus összeállításokat készítettem, amelyek segíthetnek a felkészülésben, az ünnep hátterének a megismerésében, és természetesen az ünneplésben világszerte.
Ezen kívül az elmúlt tanévben dél-amerikai, elsősorban kolumbiai gyerekeket tanítottunk online, a Tamás dalokra, én pedig versekre és mondókákra. Nagy lelkesedéssel tervezzük a következő időszakot!

Isabella
https://www.facebook.com/agnes.kiss.773124/videos/1230876464069756




Bianka
https://www.facebook.com/agnes.kiss.773124/videos/2091352587694176



Gaby
https://www.facebook.com/agnes.kiss.773124/videos/401430854822128

Juan Pablo
https://www.facebook.com/agnes.kiss.773124/videos/2980623385584353

- Milyen élményekkel gazdagodtál azáltal, hogy több ezer kilométerre tőled online tanítasz magyar gyermekeket?

Mekkora terjedelemben gondolkodsz? Elmondhatatlanul feltöltő élmény volt, és remélem, még lesz is.
A gyerekek lelkesedése lenyűgöző. Az időeltolódás miatt nekünk éjfélkor vagy hajnali egykor kellett a monitor elé ülni, de ha azt gondolja valaki, hogy ez egy áldozat volt, hát, nagyon téved! Alig vártam már, hogy beszélgessek ezekkel a lurkókkal. Spanyolul nem tudok, ők meg nem tudnak angolul, de persze kaptam segítséget a fordításhoz, illetve meg is tanultam pár tucat szót spanyolul is, és csodák csodája, semmiféle megértési nehézség nem volt köztünk.
Kértük a gyerekektől, hogy készítsenek videókat, amiken a megtanult énekeket éneklik, és a verseket vagy mondókákat mondják. (Ezeket a fenti linkeken meg lehet tekinteni.) Nevetés, meghatódás, rácsodálkozás, öröm! Így, ebben a sorrendben…, hogy ezt a pesti kiszólást alkalmazzam.
Juan Pablo pl. a saját dallamával elénekli a Paripám csodaszép pejkó c. Weöres Sándor verset, vagy a kis Isabella úgy köszön el az egyik videója végén, hogy „Isten veletek!”, mert a nagymamájától így tanulta… Soroljam még?

- Van kedvenc mondókád, népmeséd? Melyek ezek és miért kedvesek a számodra?

Hát, erre a kérdésre nem lehet válaszolni. Mindig az a kedvencem, amivel éppen foglalkozom.
Ha az ember belemélyed a néprajzi gyűjtések olvasásába, és egy történetnek több változatát fedezi fel, több mesemondó szóhasználatával, tájnyelvével, egyéniségével, az bizony nagy gyönyörűség. Ha ezekben még a kultúrrétegeket is szétszálazzuk, az aztán az igazi csuda.
Azért mégis mondanék valamit a kedvenceimről. Az egyik első mese, amit megtanultam mesélni, és még mindig a stabil repertoárom részét képezi, az az Igazság és a Hamisság története. Az egész magyar kultúrterületről gyűjtöttek föl változatokat, de ez olyan ősi történet, hogy még az ókori Egyiptomban is feljegyezték.
Nagyon szeretem a legendameséket, amelyek pl. Szent Mihályról szólnak, vagy elmesélik a gomba vagy a fagörcs eredetét, vagy, hogy az állatok hogyan kapták a tulajdonságaikat, vagy akár megtudhatjuk, hogy mik történtek Krisztus Urunkkal meg Szent Péterrel, mikor itt jártak lenn a Földön.
Az ú.n. égitestszabadító mesék szintén közel állnak a szívemhez. Ezek azok a mesék, amikor a sárkány elrabolja az égről a Napot, a Holdat meg a csillagokat, és vagy Király Kis Miklós, vagy Mezőszárnyasi, esetleg Szépmezőszárnya hozza vissza őket. Ezek már viszonylag hosszabb varázsmesék, amiknek a mesélésére ritkán adódik alkalom, de ha valaki eljön egy Mesekocsmába, vagy a Hagyományok Házában havonta tartott Ahol a madár se jár… felnőtt meseestre, akkor meghallgathatja őket. (Akit érdekel, hogy mi az a Mesekocsma, azt biztatom, hogy keressen rá a neten, és ha már ott jár, akkor az Ahol a madár se jár… meseestnek is nézzen utána.)
A boszorkányos hiedelemmondák is nagy kedvenceim. A mesei boszorkány, akinek úgy kell köszönni, hogy „Adjon Isten öreganyám!” nem tévesztendő össze a hiedelemmondák rontó-gyógyító boszorkányával, aki akár a szomszéd Julis néni is lehet.
Ja, és a novellameséket ki ne hagyjam! Hiszen, Mátyás királyról el ne feledkezzünk!
De még hosszan lehetne folytatni a sort!

- Milyen terveid vannak a közeljövőben?

Az irány adott.
Sokat szeretnék mesélni, és sokakat szeretnék segíteni abban, hogy tegye a meséket az élete részévé.
Szeretném fejleszteni a Tarinkó vállalkozásomat, hogy a magyar népművészet minél nagyobb teret kapjon, és a készítőknek is érdemes legyen alkotni. Ne feledjük, hogy a régiségben is olyan tárgyakat készítettek, amiket használtak is, és amiket a vásárra is vittek.
A Pannon Zenei és Kulturális Program (https://www.facebook.com/groups/1402147176836432) előtt nagy távlatok vannak. Schóber Tamás szárnyaló képzeletének nem lehet határt szabni, és igen nagy formátumú terveket sző, amikhez szívesen csatlakozom, és adom hozzá a saját ötleteimet. A Pécsi Tudományegyetem Diaszpóra Projekt Hálózata is segítőkész hátteret ad a Pannon Zenei és Kulturális Programnak, és számomra egy ajándék az élettől, hogy ebben a tevékenységben részt vehetek.

Végül ide teszem az egyik kedves mesémet. Hallgassa mindenki szeretettel!

Az igazmondó varjú

https://www.youtube.com/watch?v=Mqr3ulqiAuU&t=21s&ab_channel=%C3%81gnesKiss